“Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Róma 12,1-2.
Gyülekezetünk életének központi, ünnepi eseménye az istentisztelet. Isten dicsőítésével, tiszteletével válaszolunk arra, hogy Ő az igehirdetésben megszólítja gyülekezetét. Egyházi életünk összes megnyilvánulása az istentisztelet köré szerveződik, ahogy életünk jelentős eseményei is, hisz egész életünk hálaadás. A vasárnapi (úrnapi) istentisztelet öröm és hálaadás Jézus Krisztus feltámadása miatt. Az ünnep nem csupán emlékezés a megtörtént eseményre, Isten iránti tiszteletünk nyilvános kifejezése, hanem lehetőség a találkozásra a feltámadott Úrral. A mindennapok szétszórtságából összehív minket, hogy aztán küldetésünkben megerősítve ismét kiküldjön az élet különböző tereire.