Templomunk

A XI. századtól a veszprémi püspökség káptalani testületéhez tartozó falu és temploma a XV. századtól már magánföldesurak birtokába került. A falu temploma feltételezhetően árpád-kori. Alaprajzi rendszere: egyhajós, keletelt, egyenes záródású szentéllyel. A templomot később részben bővítették és átalakították. A XIII. században épült, korai gótikus stílusban. 1582-ben már romos állapotban volt, 1784-ben újjáépítették. 1794-ben tornyot is kapott.

A ma látható, simára vakolt falfelület előtt álló, homokkőből készült díszes déli udvari (oldal)kapu egy korábbi, szerényebb kapu helyén készült a XIII. század második felében.

A kapuépítmény román stílusú kialakítását a franciaországi Chartres-ben kialakult oszlopszobros kaputípus első hazai példájának tekintik. A kifelé szélesedő bejárat (kapubéllet) felett timpanon-formájú háromszög mező található, melynek félköríves mélyedésében egykor „Krisztus az angyalok közt” témájú relief lehetett – ennek ma már csak a helye sejthető.

A bejárat nyugati oldalán az idősebb Jakab apostol szobra áll. Feltételezhető, hogy a keleti oldalon, mára elpusztult szobor Péter apostolt ábrázolhatta. Az oldalsó oszloplábazatok alatt hason fekvő, mellső mancsuk között emberfejet tartó oroszlánok találhatók. Román koriak a növényi és állati motívumokkal díszített oszlopfők és párkányelemek is.

A XVIII. században a településre érkező reformátusok állították helyre a rossz állapotú templomot.

A templom legértékesebb része, a kapuzat 1961-ben került elő, és 1969-ben újították fel. A restaurálás előtt, kibontás után találták meg. A templomot 1898-ban restaurálták, és ekkor távolították el a festett, kazettás mennyezetet.